Ez az apró rendellenesség gyakran fordul elő az újszülött osztályon. Nem teljesen egységes az álláspont azzal kapcsolatban, hogy mikor kell feltétlenül foglalkozni vele.

A nyelv fejlődése során egy apró nyálkahártya-kettőzettel, egy kis redővel rögzül a szájfenékhez. Ezt nyelvféknek hívjuk. Ha ez a nyelvfék túl rövid, akkor beszélünk lenőtt nyelvről. Amiért érdekes ez a probléma, az az, hogy ez az eltérés újszülöttkorban sokszor okoz szoptatási nehezítettséget. Hogy miért? Mert a baba nem tud vályút formálni a mellbimbó körül, így nem sikerül a vákuum-képzés, ami nélkül nehezen fog a tej a mama melléből a baba pocakjába kerülni. Kisgyermekkorban is gondot okozhat a nyelvfék: néhány beszédfejlődési, hangképzési probléma hátterében állhat.

A megszületés után nem kell azonnal foglalkozni vele. Itt is igaz a „Nil nocere", tehát "Ne árts!” szlogen. Csak azokat a beavatkozásokat szabad egy újszülöttnél elvégezni, amik feltétlenül szükségesek. Általában már első életnap folyamán könnyen megtippelhető, lesz-e emiatt szoptatási nehézség, vagy sem. Ha az újszülött ki tudja nyújtani a nyelvét az alsó ínyéig, netán meg tudja nyalni az alsó ajkát, akkor nincs szükség a beavatkozásra. A legtöbb esetben magától megnyúlik, vagy icipicit bereped a kóros nyelvfék, és a probléma magától megoldódik.

Ha nem megy a szoptatás, akkor érdemes megoldani a dolgot, mert ha a baba nem tud szopizni, nagyon mérges lesz, az édesanya pedig nagyon frusztrált. Ilyenkor egy kis helyi nyálkahártya érzéstelenítést követően egy darab olló mozdulattal átvágható a vékony nyálkahártya, ami a legtöbb esetben nem tartalmaz eret sem, ezért vérzéstől nem kell tartani.

Írta: Dr. Nádor Csaba a Honvéd Kh. Neonatális (újszülött) Intenzív Osztályának osztályvezetője