A fejlett nyugati országokban egyre gyakrabban történik meg a terhesség műtéti úton történő befejezése. Angliában 15 évvel ezelőtt az összes szülés 18%-a, 8 évvel ezelőtt már 23%-a történt „császárral”. Ez az arány Németországban 2006-ban 20, Olaszországban 32% volt.

Kép: http://csaszarmetszesek.hu

A leggyakoribb ok, amiért a szülészorvos a császármetszés mellett dönt, a magzat rossz méhen belüli állapota, fekvési rendellenességek (faros, haránt), ikerterhességek, valamint a koraszülés.

Ha a császármetszés általános anesztéziában (altatás) vagy a magzat rossz méhen belüli állapota miatt történik, feltétlenül szükség van neonatológus (úszülöttgyógyász) vagy újszülöttek ellátásában járatos gyermekgyógyász jelenlétére is! Nagy bátorság (vakmerőség?) olyan helyen végezni ilyen műtéteket, ahol ez a feltétel nem adott.

A tervezett császármetszéssel világra jött újszülöttek hétszer fogékonyabbak a korai légzészavarokra, mint a hüvelyi úton született társaik. Nem bizonyult igaznak az a korábbi feltételezés, hogy a császármetszésnél ritkábban fordulnak elő az újszülöttnél súlyos idegrendszeri károsodások.

A tervezett császármetszéseket követően kétszer olyan gyakran kerülnek átmenetileg PIC-be (koraszülött intenzív osztály) az újszülöttek, mint a normál (hüvelyi úton történő) születésnél.

A korai kötődés és az anyatejes táplálás is gyakran meghiúsul a császármetszést követően, ennek pedig a lelki traumán kívül súlyos, hosszú távú negatív egészségügyi következményei lehetnek.

Immunológiai problémákat is okozhat, ha a colostrum (előtej) adás elmaradása miatt nem történik meg az újszülött bélrendszerének „jó baktériumokkal” (Bifidobacterium, Lactobacillus) való kolonizációja. A táplálék allergia kialakulásának kockázata duplájára, az egyéb allergiás betegségeké (asthma, szénanátha) másfélszeresére emelkedik. Az első életév folyamán gyakrabban jelentkeznek kólikás hasi fájdalmak és krónikus hasmenés is.

Írta: Dr. Nádor Csaba