Mindenkinek extrém fontos a saját és szerettei egészsége. Persze, hogy jobban ki vannak idegszálaink hegyezve az egészséggel, gyógyítással kapcsolatos vélt, vagy valós tévedésekre, terápiás kudarcokra. Ha eltörik az asztal lába, a bútorasztalos meggyógyítja. Ha elszakad az autóban az ékszíj, az autószerelő kicseréli. Miért nem ilyen egyszerűek az ember gyógyításával kapcsolatos terápiás döntések? Az orvoslás is csak egy szakma. Hát igen. Mi legtöbbször nem tudjuk (és nem is akarjuk) „szétszerelni” a PICi babát, hogy meglessük, mi a baj belül. Fizikális vizsgálattal, képalkotó eljárásokkal (röntgen, ultrahang, CT, MRI), laboreredmények értékelésével tudjuk megtippelni, hogy beteg vagy nem. Igen, megtippelni! Az orvostudomány valószínűsítési tudomány. Amikor elindulunk egy diagnosztikus menetben, először még sokféle betegségre gyanakszunk, aztán egyre közelebb és közelebb kerülünk a megoldáshoz (mint a hideg-meleg-forró-tűz keresgélős játékban). De nem mindig van a végén egzakt, pontos válasz. Lehet, hogy csak annyit tudunk mondani, hogy az orvostudomány mai állása szerint ez a betegség a legvalószínűbb, erre pedig ezt és ezt a terápiát alkalmazzuk. Na amikor ezt mondjuk, akkor járunk el jól, ha a bizonyítékokon alapuló orvostudomány (BAO=EBM) eredményeire támaszkodunk. Ha nem következik be a várva várt tökéletes gyógyulás, akkor jön a kételkedés. Ez sajnos természetes folyamat. A mai kor embere ilyenkor elfordul az orvostudománytól és paramedicinális megoldásokat választ.

Ha valaki a saját testéről úgy dönt, hogy nem szükséges neki az állati fehérje, tegye azt. De ne tegye ki ennek saját kisbabáját! A vegetarianizmus egy életforma, amit egy már kialakult szervezet tolerálhat, de egy fejlődésben lévő nem biztos!

Kruppos roham esetén ne dugjunk homeopátiás bogyókat gyermekünk szájába, hanem kövessük az orvos utasításait, nyomjuk be a kúpot a fenekébe, vagy uzsgyi a kórházba! Továbbá semmi fajta bogyó nem való az újszülött gyermek szájába. Abba csak anyatejet szabad tenni. Akkor sem, ha fáj a BCG oltás. Simogatni kell, puszilgatni, és gyorsan cicire tenni, ott biztos megnyugszik, és elmúlik a fájdalom is!

Az antropozófia tanai biztos alkalmazhatóak egy felnőtt emberre, ha ő is úgy akarja, de ha ez nem megfelelő a koraszülött babának, mert nem hízik, vérszegény, gyenge a mozgásfejlődése, akkor ne az orvostudományban kételkedjünk!

Azt írtam, hogy a kétkedés természetes. Javítanék: csak bizonyos mértékben! Mindig kell tudni, vagy érezni, hogy hol a határa a tudománynak, józan észnek, próbálkozásoknak, vagy éppen a kontárságnak, pénzéhségnek!

Írta: Dr. Nádor Csaba a Honvéd Kh. Neonatális (újszülött) Intenzív Osztályának osztályvezetője