Le kell szögeznem az elején: a Gryllus testvérek munkásságát, valamint a Kaláka együttest szinte rajongással szeretem, tisztelem. Gimnáziumban nem is értettem, hogy miért lettem mosoly, néha gúny tárgya, mikor a gyakori "neked ki a kedvenc együttesed” kérdésre rávágtam a Kalákát. A következő blogbejegyzéssel sem szeretném megbántani Gryllus Vilmost, de az otthoni betegellátás belénk nevelt attitűdjeinek boncolgatásához érdemes megnézni a Maszkabál DVD orvos című részét. Az egész Maszkabál egyébként imádnivaló, mind a négy lányom kedvence, egyszóval hibátlan alapmű… . Tehát most – inkább viccnek szánva – elemezzük ezt az epizódot:

Csak orvost hívjál, ha baj van, én segítek minden bajban…

Történelmi hagyományai vannak az orvos házhoz hívásának. Régen ez volt a természetes, bár akkoriban egy náthával nem is fordultak orvoshoz az emberek. Ha nagy baj volt, a kórházak, szegény-kórházak, elegáns magánklinikák mellett az orvos házhoz hívására is volt lehetőség.  Ha kellett, szekeret küldtek érte, ha úgy volt, lóháton, hóban is ment a megbecsült körzeti orvos. Manapság, pláne, ha jól felszerelt a házi gyermekorvosi rendelő, egyetlen reális indoka lehet a házhoz hívásnak: kényelmesebb, gyorsabb. Ha nagyobb gáz van, akkor a rendelői ellátás előnyei hatványozódnak. A segítő asszisztencia, a laboreszközök, ne adj isten a sürgősségi beavatkozás feltételei csak itt adottak, háznál nem igazán. Ha meg akkora a gond, hogy már a rendelőbe jutás is szinte életveszélyes vállalkozásnak tűnik, vagy akut sürgősségi beavatkozásra van szükség, akkor az elsődleges ellátó szerep a mentőszolgálatra hárulna. Ami biztos, hogy ezt pánikba esett szülőként nehéz értékelni.

Aztán a következő kérdéses mondat:  Injekció, csak az a jó…

Na, ez biztos, hogy nem igaz. Sőt. Régi időkben, ha már akkora baj volt, hogy tényleg orvost hívtak, szuri nélkül szinte nem is mehetett el az orvos. Tegyük hozzá rögtön, hogy számos gyógyszer akkoriban valóban csak injekció formájában volt elérhető. Mára a helyzet sokat javult.  A legritkább esetben kell otthoni körülmények között bökdösni a gyerkőcőket. A "Retardillint fenékbe” hozzáállás (ez a régi jó, milliókat megmentő penicillin egyik, csak izomba adható kiszerelése) szerencsére kiveszőfélben van. A gyerekeknek való szirupok a kicsik többségének beadhatók, elfogadható gyümölcsös és extra édes aromákkal tompítva a  keserű pirulaízt.

És akkor itt van még az elmaradhatatlan homloktükör. Kiváló fül-orr-gégész kollégákon kívül szinte senki nem használja már. De még az itt fenn látható Balázs bácsi avataron is szerepel ez a szent attribútum. Ezúton ígérem, ha ez a blog egy év  múlva is üzemel, akkor csináltatok magamról egy kopasz, homloktükrös felvételt. Akár kicsit vezeklésül Gryllus Vilmosnak és azoknak a családoknak, akihez, még hullafáradtan is szívesen megyek  beteget vizsgálni. Nem nekik akartam üzenni. Remélem, nincs harag?

Írta: Dr. Király Balázs - Gyermekgyógyász

Kép: http://www.babywelt.de