Lányos anyukák és apukák most diszkrét mosollyal hátradőlhetnek, felsóhajtva: legalább ilyen gondunk nincs. A fiús szülők egyik fő gondja - a jövendőbeli nemző szerv gyerekkori gondozása - valóban nem kis felelősség. Ráadásul szinte ahány orvosi iskola, annyiféle választ ad az alapkérdésre: mit kell csinálni és mikor a kukival, fütyivel, fütykössel? Most akkor húzogassuk vagy ne húzogassuk?

A közel egy centiméter átmérőjű és körülbelül egy centiméter hosszú babafityma, amióta világ a világ, probléma. Ha az egészet evolúciós oldalról közelítjük, akkor szinte érthetetlen. Tényleg van olyan része az emberi testnek, ami beavatkozás nélkül nagy eséllyel bajt okoz? Nem bízhatjuk a természetre, hogy mindent megoldjon, a letapadt fitymát is? Úgy tűnik, hogy nem minden esetben. Vannak családok, ahol ezt a kérdést évezredes vallási tradíciókkal válaszolják meg. Az ideológiai alapon kért körülmetélést szerencsére ma már számos gyermeksebészeti intézetben – mindenféle bonyodalom, felesleges kérdés, és maximális tisztelet mellett – veszélytelenül végzik el. A nagy többségnek azonban marad a bőrgyűrű. Sőt, a fiúk kilencvennyolc százalékának le is van tapadva. Mi a teendő? Sok a zavaros válasz.

Régen, mikor megszületett a kisfiú, pár naposan hátrarántották a bőrt, oszt’ jó napot. Akinek sikerült, az örülhetett, mert erre a valóban fájdalmas macerára a későbbiekben már nem volt szükség. Idősebb kollégák között még akadnak, akik ezt az iskolát képviselik, mert ezt tanulták. De a korai beavatkozás következményeit már nem ők látták el – a sokszor berepedt, hegesen gyógyuló fitymát csak gyereksebész tudta helyrehozni. Mára egyértelmű: a korai megoldással sokszor nagyobb bajt csinálunk.

De akkor mikor kell foglalkozni kicsinyünk himbilimbijével?  Például akkor, ha nem tud szép sugárban pisilni, vagy pisiléskor a szűk fityma ballonszerűen felpuffad. Nagyon ritkán a fitymaszűkület vizeletelfolyási akadály is lehet, na ilyenkor nem szabad várakozni éveket, de még heteket se igazán. Ha sárgás, gennyszerű váladék szivárog a fityma alól, vagy csak egyszerűen duzzadt vörös a vége, mutassuk meg gyerekorvosunknak, vagy menjünk el vele a gyereksebészetre. Ezzel szembe a letapadt fityma alól áttűnő, keményebb, gyöngyszerű bubucok ártalmatlanok, nem gyulladás jelei. Ezeket az apró duzzanatokat faggyúmirigyek termelik, és ahol nőnek, ott a letapadást is oldják. Mivel azonban növelhetik a gyulladás esélyét, ne várjuk meg, hogy sok legyen belőlük: oldjuk meg idejében a problémát!

Ha azonban megy a pisilés  – fiúcsecsemőknél ez hamar, ez első arcon pisilés során kipipálható -, és gyulladásnak nyoma sincs, akkor három éves korig durva beavatkozásra, ráncigálásra semmi szükség. Amennyit a fityma kényelmesen mozog, annyira óvatosan hátrahúzható, ezzel egyébként nagyjából egy éves kor után, fürdetéskor, vagy a tisztítás során lehet próbálkozni.

Egyébként biztos vagyok abban, hogy ez a letapadás mindenkinél megoldódna természetes úton is. Azonban az emberi fajunk a higiénés szokásaival a bőr működésének egyensúlyát is felborítja. Szerintem ez az oka annak, hogy sok esetben kezelés, kisebb beavatkozás nélkül nem oldódik meg  a helyzet. Nagyjából három éves kor felett tehát érdemes ráállni az ügyre az egyébként problémamentes gyerekeknél, még mielőtt valami komolyabb gyulladás kialakulna. Az is saját tapasztalatom, hogy az öt-hat éves kor felett végzett kisműtéteknek a lelki terhe is nyomasztóbb. Ők már jobban átérzik, hogy ennek a kis "kellemetlenségnek” nagyobb a tétje, mint például egy anyajegy eltávolításnak.

Fiús anyukák, apukák! Álljatok úgy a kérdéshez, hogy ha ez lenne a legnagyobb probléma az első hét év során fiatokkal, akkor mindenki vígan kibékülne vele!

Írta: Dr. Király Balázs- Gyermekgygógyász